Alapvető mozgásminták, stabilitás, mobilitás

    Az a nagy helyzet, hogy nincs egyetértés az alapvető mozgásmintákban. (A jelenlegi tudományos nézet szerint az alapvető mozgásmintákból épül fel az összes többi mozgásminta.....)

    Az FMS rendszer szerint. háton fekve nyújtott lábemelés, rúd fej fölötti tartás pozícióban guggolás, akadály átlépés, kitörés egy vonalban, törzsstabilitás (fekvőtámasz), váll mobilitás (a hát mögött kell az ökölbe zárt kezeket minnél közelebb helyezni egymáshoz), rotációs stabilitás. (Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem találtam kutatást azzal kapcsolatban, hogy pl váll mobilitás tesztnél miért xy távolság a megfelelő?)

    A Muscles, nerves and movement in human occupation (Science kiadó 2002 harmadik kiadás) könyv szerint 4 szekció:

    Hanyattfekvés, gördülés és felülés / ülni, állni, guggolni / sétálni, lépcsőn fel és le / karral elérni (szerintem ezt nyomásnak/ tolásnak is értelmezhetjük) és "visszaszerezni" (magunk felé húzni). 

    Az Európai Súlyemelő Szövetség magazinjának 3. számának 29. oldalától részletesen írnak erről is. A 36. oldal jobb szélső oszlopából idézek: gördülés, nyomás, húzás, guggolás, kitörés (előre), (törzs) hajlítás, (törzs) fordítás, testtartás (amni szerintem rendkívül fontos. Hiába lazítjuk az adott izmot ha rossz a testtartás pl van egy gerincferdülés akkor ismét be fog állni az izom.)

    Sokan úgy gondolják ha rendben vannak az alapvető mozgásminták akkor kissebb a sérülés esélye. Azonban a sérülés megelőzés nagyon összetett folyamat. Veres Balajti Ilona Sportrehabilitáció könyvéből idézek 13. oldal: 

    "...a kockázatértékelés nagyon bonyolult, mivel a sportban a legtöbb sérülés nem egy okra vezethető vissza, kialakulásukat legtöbbször több tényező együttes fennállása okozza. A kockázati tényező általában része más tényezőknek, és együttesen hozzák létre a sérülést, de előfordul olyan eset is, amikor egy specifikus tényező szükséges a sérülés létrejöttéhez, a nélkül nem alakul ki a probléma. (Meeuwisse és mtsai., 2007) Például egy laza vállízület önmagában kockázatot jelent a ficam kialakulására, de ha nincs extrém terhelésnek kitéve, vagy nem végez az egyén olyan irányú mozdulatot, ami a humerus fejét kifordítja a vápából, nem feltétlenül jön létre a ficam."

    A fennt idézett könyv 13-14. oldaláról  Meeuwisse és munkacsoportja által talált összefüggések a sérülések kialakulásával kapcsolatban:

     

    Zárásként a könyvből a Haddon-Matrix paradigmát tenném közzé 17-18. oldal:

    "...sérülésmegelőző mátrixnak két dimenziója van: az egyik, arra vonatkozik, hogy az intézkedést úgy kell tervezni, hogy alkalmas legyen a balesetek elkerülésére, ezek az un. „pre-crash”intézkedések, továbbá alkalmas legyen a sérülések elkerülésére akkor is, ha megtörténik a baleset, ezek az „összeomlás” intézkedések, a harmadik cél pedig minimalizálni a baleset következményeit, ezek az ún. „post-crash” intézkedések. A másik dimenzió arra vonatkozik, hogy az intézkedésnek meg kell célozni az egyént, a környezetet vagy a használt eszközöket. (van Mechelen és mtsai. 1992.)  

    Pre-crash (sérülés előtti) intézkedések: 1. Egyéni tényezők: arra vonatkoznak, hogy kifejlesszék azt a képességét a sportolónak, hogy a potenciálisan sérüléssel járó helyzetekben is meg tudja előzni a sérülés kialakulását. Például adekvát, sportspecifikus fizikai tréninget végeztetnek vele, fejlesztik az ügyességét, javítják a neuromuszkuláris kontrollját és megtanítják azoknak a helyzeteknek az elkerülésére, amelyekben könnyen sérülhet. Pszichoszociális változókat azonosíthatnak annak érdekében, befolyásolják a sportoló mentális állapotát. Továbbá sportágspecifikus szűrésekkel megállapíthatják a sportoló legfőbb kockázati tényezőit, és ennek alapján még a részvétel előtt befolyásolhatják azokat. 2. Környezeti tényezők: Ideálisan változtathatják a játéktér, a padlózat csúszási együtthatóját. Ha túl csúszós, elesésekhez vezet, ellenkező esetben csavarásos sérüléseket okozhat az alsó végtagon. 3. Eszközök: Megfelelő cipő viselése úgy az ideális tapadási együttható szempontjából, mint akár az időjárási tényezők szempontjából. 

    Cresh (sérülés) intézkedések: 1. Egyéni tényezők: Ezek az intézkedések arra összpontosítanak, hogy segítsék a sportolókat abban, hogy a baleseteket és az eséseket okozó külső erőbehatásoknak képesek legyenek ellenállni. Például ha az ellenfél vagy akár a saját csapattárs meglöki vagy nekiesik. Ennek érdekében izomerősítő, rugalmasságot fokozó tréningeket végeztethetnek vagy esést tanító technikákat gyakoroltathatnak a sportolókkal.  2. Környezeti tényezők: Például biztonsági háló alkalmazása az eséssel járó sportok esetében, vagy megfelelően rugalmas szőnyeg alkalmazása a tornászok sérüléseinek megelőzésére, ha már leesett a korlátról vagy a lóról. 3. Eszközök: Számos eszköz alkalmazható a sérülés kivédésére az összeomlási szakaszban: fejvédők, fogszabályozók, védőszemüvegek, sípcsontvédők, stb. 

     

    Az FMS rendszer az izületeket stabilitás és mobilitás szerint felosztotta. Nekem az a véleményem a szakkönyvek alapján, hogy az izületek az energia átvitelért felelnek. Ha valamilyen szögben nem tudnak elmozdulni akkor az azért, van mert emberek vagyunk és így töltik be a funkciójukat. Sokkalta valóságnak megfelelőnek látom Mel Shiff és Verkhoshansky Supertraining könyvében írtakat. Ha elkezdjük a szakítást akkor minden izom mozgató amikor pedig a súly megérkezik akkor az izmok a stabilitás feladatát látják el.