Buzogány, múlt és jelen

                                                                        

     

                                                                  

     

    A buzogány iráni (Zurkhane=Erő Háza) és indiai gyökerekkel rendelkezik. De valószínűleg több helyen is kialakult ehhez hasonló eszközzel való edzés. 

    Úgy tudom az angolok által jutott el nyugatra és főleg az 1800-as években élte virágkorát Nyugaton. Napjainkban kezd ismét népszerű lenni. Régen ezt nagy csapatokban alakzatban hajtották végre. A britishpathway oldalán találhatunk archív felvételt -3:57 től.

    Az open library oldalon rengeteg régi könyv tekinthető meg ingyen ebben a témában is.

    Az indian clubbell kettő olimpián is volt versenyszám. Erről itt írtam. (Anno a kötélmászás is versenyszám volt. 1896-ban Erődi Béla a 10 méteres kötélre 13 s alatt mászott fel amivel ezüstérmes lett.)

    Mielőtt áttérünk napjainkra fontos megemlíteni Tom Burrowsot, a buzogányok királyát. Aki 100 órán át használta az eszközöket 1913-ban. Valamint az indiai legendás Gama birkózót aki előszeretettel használta a buzogányt.

    Napjainkból Paul Tarast, Ed Thomas ( ő rejtőzködő életmódot folytat de nagyon tud ő is) említeném meg. Ha az erőnléti célú felhasználást nézzük - ezalatt azt értem nincs bonyolult variáció- akkor Scott Sonnon. Valamint elszórtan a világhálón lehet még találni érdekes buzogányos videókat. Pl itt. (Ha még találok ilyeneket akkor itt megosztom.)

    Zárásként szeretnék még írni a nyugaton macebell néven elterjedt eszközről. Ez jelenlegi tudásom szerint Indiából származik. Nemrég a madridiak állítottak fel új rekordot a használatában.